Szoptatási tapasztalataim


Szoptatási tapasztalataim, tandem szoptatás, szoptatás terhesség alatt


Szoptatas
Mielőtt első babámat vártam, nagyon izgultam, hogy minden tökéletes legyen a terhesség és a szülés alatt. Sokat olvastam a magazinokat és az interneten is sokat böngésztem, hogy minél több információt összeszedjek, ami megkönnyítheti a dolgomat.

Mint, a legtöbb első kismama, legjobban én is a szüléstől féltem. Egészségesen éltem, tervezett babánk volt, és minden információt faltam, ami a könnyű és zökkenőmentes szülést elősegíthette.

Sajnos arra már nem koncentráltam annyit, hogy mi lesz a szülés után, hogyan fogom elkezdeni a szoptatást, ha lesznek gondjaim a szoptatással, akkor azt hogyan oldjam meg, kihez forduljak, milyen dolgokkal próbálkozzak. Pedig akkor kevesebb idegeskedéssel is túl lehettem volna a nehézségeken.

Sajnos a babám nem tudott szopizni, valahogy túl kicsi volt a szája és nem tudta rendesen bekapni a mellemet. Egyik alkalommal az egyik csecsemős nővér segített betenni a szájába, majd miután szólt, hogy 10 percnél tovább ne engedjem szopni, elment és nem is tudtam később elérni. Persze 20 percig hagytam őt cicizni és remekül ment minden. Fura érzés volt, hogy ott van, olyan pici, és az enyém, én táplálom őt, és ez most már mindig így lesz... Ám amikor még szopizott volna, hiába próbálkoztam a másik mellemmel, nem sikerült, mindig kicsúszott a kis szájából, már úsztunk a tejben, végül elaludt.

Nem sikerült őt igény szerint szoptatnom a kórházban, sőt szinte sehogyan sem sikerült. Tejem az volt rengeteg, folyt is bőven és abból tudott szinte csak lenyalogatni szegénykém valamit. Én pedig el voltam keseredve, hogy miért nem megy, hiszen a terhességgel, a szüléssel minden rendben volt, minden úgy volt, ahogy arra felkészültem. És akkor most itt hallgatom a síró csöppséget és tudom, hogy szoptatásra lenne szüksége, de nem sikerül neki megadni, hiába próbálom. Végül kértem neki a cukros löttyből, hogy legalább valamit tudjon „enni”.

Az utolsó pillanatban egy másik csecsemős nővér ajánlatára bimbóvédővel próbálkoztam, amivel már sikerülgetett a szoptatás, persze ez sem ment mindig elsőre, de legalább már ment valahogy. Így hát hazaengedtek minket, szopizott is, ahogy tudott, de rengeteget szenvedtünk a bimbóvédővel. Ráadásul mivel olvastam a sok óva intést a bimbóvédővel kapcsolatban, folyamatosan ott motoszkált bennem az ellenérzés. Továbbra is hullafáradt voltam a vérszegénységtől, persze nem tudtam, hogy az volt a bajom, és nagyon rossz hangulatban teltek a napjaink.

A bimbóvédő használatával nagyon sok levegőt nyelt a baba és borzasztó görcsei voltak szegénynek éjjel és nappal. Éjszakánként 1-3 órás síró blokkok között aludtam egy órácskát, majd kezdődött minden elölről. Nappal ugyanígy folytatódott, a lakás kezdett egyre koszosabb és rendetlenebb lenni. A rosszkedvem pedig depresszióba fordult, amit akkor még szintén nem tudtam.

Közel egy hónapig szenvedtünk a bimbóvédővel, mire sikerült elhagyni. Gyűlöltem azt a műanyag izét, hogy a gyermekem nem kaphatja meg azt, ami természetesen jár neki.

Végül a szopizás technikai része remekül ment és már csak az aggódás és bizonytalanság maradt, hogy vajon jól csinálom-e azt, amit csinálok.

Első babusom nagyon igényelte a szopizást. Az első fél évben egy-két óránként szopott és egy szoptatás negyven-kilencven percig tartott. Igen, másfél órán át. Ha abba akartam hagyni, akkor sírás volt. Eljött a hozzátáplálás kezdete, nem volt hajlandó enni, csak szopizni. Akkorra már annyit olvastam a sajátunkhoz hasonló tapasztalatokról az interneten, hogy tudtam, nem baj, ha később kezdi el, hiszen folyamatosan gyarapodott.

Ám, amikor még 13 hónaposan is csak kb 10 kanálnyit evett egész nap, és volt egyszer egy 10 napos székletkimaradása, akkor már komolyan aggódni kezdtem. A védőnő és az orvos remek tanácsát, miszerint adjak neki enni, megfogadtam, de ez a babának nem jött be. Szegénykém valószínű, hogy pont az én aggódásom miatt nem evett, elment a kedve tőle, csak a nyugis szopizásnál érezte jól magát, és továbbra is nagyon ragaszkodott hozzá.

Végül szépen, lassan elkezdett enni olyan mennyiségben, ami már elfogadható volt, és két éves korára elmondhattam, hogy jól eszik. A szopizáshoz továbbra is ragaszkodott, de ekkor már leszoktattam az éjjeli szopiról, mert nem bírtam az éjszakázást és csak napi 1-2x szopott. Egyre inkább csak az esti lefekvés előtti cicizés maradt meg, de az rendületlenül.

Ekkor estem teherbe. A dokival megbeszéltük, hogy figyeljek magamra, és ha nem érzem jól magam közben, akkor abba kell hagyni, de amúgy ő nem int óva tőle: 30 évvel ezelőtt még lebeszélt volna, azonban ő annyit tanult már az anyáktól, hogy nyugodtam folytathatom, ha az nekünk jó.

Babusom, aki már két és háromnegyed éves volt, már csak napi egyszer szopizott, és minden rendben ment a terhesség és a szülés alatt is.

Az új kis jövevény minden félelmem ellenére úgy született, hogy mindent tudott a szopizásról úgy, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Már a szülőszobában 15-15 percig szopizott mindkét mellemből, teljesen egyedül, mindenféle szájba tömködés nélkül. Általában 3 óránként ébredt fel és kérte a szopizást. Hasfájása minimális volt. Egy szoptatás 5-10 percig tartott és ezalatt annyit evett, mint a nagytesója annak idején egy óra alatt. Boldog voltam, hogy sikerült, hogy nem kell a nehézségekkel újra küszködni.

Együtt szopiztak még 5 hónapig. A nagytestvér az elején pár hétig visszaállt a napi 4-5 szopira, mert a féltékenység benne volt, de azután szépen fokozatosan visszaálltunk a napi egyre, majd mivel közeledett az ovi kezdete, és ő már nagyon szeretett volna menni a sok gyerekkel játszani, ezt kihasználva szoktattam le 37 hónaposan a szopásról. Az ovisok már nem ciciznek, és ezt ő teljesen elfogadta. Persze nem ment egyik napról a másikra, úgy egy hónapig tartott. Egyre nagyobb lett a szopizások között eltelt napok száma. Majd egyszer csak abbamaradt.

A kistestvér azóta is szopizik, vele természetesen sokkal kevesebbet aggódtam, minden tekintetben. Hamarosan 2 éves lesz és most szokunk le az éjjeli szopiról. Ő az elején sokkal optimálisabban szopott, viszont most már soknak érzem, hogy reggel 2-3x, déli alvás előtt és után, és este lefekvéskor is kéri.

Mindent egybevetve sokszor éreztem mindkét végletet, hogy jól és rosszul csinálom, amit csinálok. Sokat aggódtam, hogy vajon mi lesz a hatása a későbbiekre. Bízom abban, hogy azok a jó dolgok, amiket erről az időszakról olvastam, valóban igazak és egész életére szellemi táplálékul szolgálnak majd gyermekeimnek.

Rövidtávon biztosan megérte a hosszú és igény szerinti szoptatás. Mindkét baba rendkívül gyorsan fejlődött, mind beszédét, mind felfogását, humorát, mozgását, szellemi és testi gyarapodását tekintve. Remélem, hogy felnőttkorukra is jut majd a szellemi javakból bőségesen.



Szoptatas




Otthon vagy a kicsivel?
A legjobb alkalom arra,
hogy megtanulj angolul,
saját időbeosztással egy
különleges angol
nyelvkönyvből:


Kezdő Angol nyelvkönyv
További cikkek:

Testvérek szoptatása - - - A bimbóvédő védelmében - - - Igény szerinti szoptatás

Ki segíthet a szoptatásban? - - - Szoptatással kapcsolatos hasznos weboldalak

Elválasztás vagy elválasztódás? - - - A szoptatási szaktanácsadó - - - Otthoni játékötletek

Hordozókendős tapasztalatok
- - - Hordozókendős linkgyűjtemény

Mondóka-tár

Spirituális Anya - - - Távmunka információs lap - - - A legjobb ANGOL NYELVKÖNYV !! - - - Kosárfonás blog

Egészségmegőrzés cikkek - - - Természetes étrendkiegészítők


MosogatógépekMosógépekMikrohullámú sütőkHáztartási gépekKerti gépek



© 2009 Szoptatási tapasztalataim ©

Külső hirdető cégeket is használunk hirdetéseink megjelenítésére. Ezek a cégek felhasználhatnak egyes adatokat (nem használhatják fel azonban nevét, e-mail címét vagy telefonszámát) ezen vagy más webhelyen végzett látogatásáról, annak érdekében, hogy megfelelő (és Önt érdeklő) hirdetéseket biztosíthassanak.
Ha további tájékoztatást szeretne kapni erről a gyakorlatról, kérjük, kattintson ide.